Két szerzetes
Sziasztok kedvesek
,
Az alábbi példázatot a két szerzetesről már feltettem a régi Szellemek fórumban. De mivel épp ma újra megtapasztaltam, hogy mennyire értékes, ha hagyja az elméjét a *itt és mostban* tartózkodni, összeszedni, ezért a rövidke elbeszélést újra ide teszem tisztán....
Szívből jövő szeretettel,
brah
Két buddhista szerzetes vándorolt egyszer csendben a múlt Indiájában. Monszun évszak volt, és az ösvények földesek voltak.
Aztán egy útkereszteződésben találkoztak egy magas, gyönyörű ruhát viselő hölggyel. Az ösvény el volt árasztva és sáros volt, a hölgy pedig ott állt, és azon töprengett, hogyan juthatna át az egyik oldalról a másikra.
Ekkor a két szerzetes közül az egyik, az idősebbik, komótosan a karjába vette a hölgyet, és - némán - átvitte az ösvény másik oldalára.
Ott visszatette a földre, és a két szerzetes csendben folytatta útját.
Este, amikor megérkeztek a kolostorba, miután hosszasan végezték meditációjukat, a fiatalabb megkérdezte az idősebbet:
Nekünk, szerzeteseknek tilos még csak ránézni is egy nőre, nemhogy megérinteni. Akkor miért vitted át az ösvényen?
Erre a másik elmosolyodott és azt mondta:
Én csak átvittem őt az ösvényen - te miért cipeled még mindig?[/color]