Halál.

Kérjük, olvassuk el az alábbi szavakat *csendben*, *felismerve-lélegezve* és meditatív-érzékelve, a helyzetbe való beleérzés értelmében, mindegyiket.

Az Atya egyik legdrágább ajándéka, amit számunkra tartogat, a siránkozásunk és panaszkodásunk a halálról.

Az emberek az élet igazságát leginkább egy szeretett személy elmúlásában tapasztalják meg. Szemben minden intellektuális erőfeszítésünkkel, amellyel megpróbáljuk megérteni a lét csodáját, a létünket az egzisztenciális szorongás pillanataiban *érezzük* leginkább.

Mindennek megvan a maga értelme.

Az értelemmel tudni minden élet mulandóságáról egy dolog; egy szeretett lénytől elszakadni egy másik dolog. Minden kétségben, minden szenvedésben, minden kérdésben, hogy mi értelme van mindannak, ami történik, ott van a remény értékes lehetősége. És a remény az ember hajtóereje.

A fájdalom, a bánat, a szenvedés tagadásának egy szeretett lény elvesztése miatt nincs értelme. Ahogyan az sem, hogy feladjuk önmagunkat.

Imádkozom, hogy létünknek ezekben az igazán értékes pillanataiban mindannyiunknak legyen ereje és bátorsága, hogy a szenvedést éppoly múlékonyan érzékeljük, mint az örömöt.