Örökkévalóság.

[/center]

Az egyetlen energia, az egyetlen életadó erő a szeretet.

Az isteni fényvillanás, amely világegyetemünket megszülte, már az első - a közvetlen első - pillanatban tartalmazta azokat a programozott tartalmakat, amelyek ma vagyunk.

És mégis lehetetlen, hogy elménk - tanítja Gautama Buddha - képes legyen felismerni minden létezésnek ezt a legelső pillanatát. De - annak hatásait, következményeit tanulmányozva, értelmet adhatunk a létezésnek mint olyannak.

Nem számít tehát, hogy a létről való tanulmányozás és elmélkedés során önmagunkkal foglalkozunk-e, vagy például az összehasonlító kozmológiát választottuk szemlélődésünk tárgyául.

A jelenlegi XIV. dalai láma, Tenzin Gyatso, akit az együttérzés bódhiszattvájaként tisztelnek, az egoista motívumok szükségességéről és értelmes megtapasztalásáról beszél az üdvösséghez vezető úton. Azért tehetjük magunkat, hogy másoknak megmutassuk az ezen keresztül és utána vezető lehetséges utat.

Ahogy fent - úgy lent, mondják hermetikusan Hermész Triszmegisztosztól (Thot) az ősi egyiptomi birodalom piramisszövegeiben átörökített szövegekben, és ezek a szavak egy ősi kozmikus igazságot fejeznek ki.

A természettudósok affinitásnak nevezik azt az erőt, amely az atomokat egymáshoz vezeti. Az affinitás csak egy másik szó a szeretetre. Az a szeretet, amely isteni eredetű és kifejeződésű, és amely mindannyiunk lényegét alkotja.

Az atomoké, az érző lényeké, amelyek ezekből az atomokból keletkeznek, és az általunk égitesteknek nevezett lényeké.

Minden létező örök igazsága egyetlen, mágikus szubsztanciából áll: a szeretet.

Az igazság mindig egyszerű.

Ha nem egyszerű - egyszerűen nem igaz.