A kereszténység és az újjászületés.
allo kedvesek,
egy keresztény fórumon feltettem a kérdést, hogy a keresztények hogyan gondolkodnak az újjászületésről. TamLintól kaptam egy választ, amit szerintem érdemes elolvasni .... Megkérdeztem és talán ezt a választ is beteszem ide - jó szórakozást!
Szeretet,
brah
Hello brahbata!
Az egyházi kereszténység manapság elutasítja, legalábbis hivatalosan, az úgynevezett reinkarnáció tanát és valóságát.
Sok egyházon kívüli keresztény azonban a keresztény tanítás lényeges részének tekinti.
Én, mint Krisztus szabad, független, egyedülállóan Krisztushoz kötődő követője meggyőződésem szerint igaznak, mindenképpen nagy valószínűségűnek, logikusnak, jóindulatúnak és igazságosnak tartom.
A kereszténység kezdetén a reinkarnáció az egész hitépítmény egyik "pillére" volt.
Enélkül a "kereszténység" nélkülözött volna (és valóban nélkülözött) minden logikát.
Hiszen hogyan adhatna egy jóindulatú Isten az egyik embernek aranykanalat, a másiknak pedig csak az éhségkendőt az állítólag egyetlen (!!) földi életében?
A korai egyházfők és teológusok, mint Origenész, Bazilidész vagy Szent Gergely természetesen a lélek újbóli megtestesülését tanították.
Hivatalosan a 325-ös nikaiai zsinat (az egyháztörténet első nagy zsinata) után - de feltételezhetően már azelőtt is - megkezdődött az Újszövetség írásaiban a népszerűtlen vagy félreértett szövegek, köztük a reinkarnációra vonatkozó részek tudatos módosítása vagy akár kiiktatása.
Csak az 553-ban Konstantinápolyban tartott V. zsinaton "törölték el" végleg a reinkarnációt!!!
Az egyházi hatóságok által külön erre a célra kinevezett korrektorok kaptak felhatalmazást arra, hogy a szentírási szövegeket abban az értelemben javítsák, amit az akkori egyházi uralkodók szerint helyesnek tartottak.
Valószínű, hogy az Újszövetség számos, a reinkarnáció tanára vonatkozó passzusát törölték ebben az időszakban.
Az egyik leghíresebb "egyházatya" -Origenész- az egyik legnagyobb tudós és Biblia-szakértő volt, akit a "kereszténység" valaha is ismert.
Tudós volt, aki az akkori görög oktatási világ minden világi kitüntetését elnyerte, és ő az egyetlen, aki a kereszténység tanítását irodalmilag is bemutatta egy zárt filozófiai rendszer formájában.
Hogy minden kijelentését széles bibliai alapra helyezze, elkészítette magának az Ószövetség átfogó szövegkiadását (Hexapla), hogy tanításait mindig erre az alapra hivatkozhasson.
A görög mellett elsajátította a héber nyelvet is (az eredeti ószövetségi szövegek nyelvét), sőt megtanulta Jézus anyanyelvét, az arámit is, hogy el tudja olvasni azoknak az eredeti szövegeit, akik személyesen ismerték Jézust és leírták életét és tanításait.
Origenész tehát túlzás nélkül nevezhető világhírű egyetemes tudósnak.
Ő a legmagasabb keresztény tudás tanúja és annak kiemelkedő tanítója.
Irodalmi hagyatéka a 20. századig a Biblia legátfogóbb és legmélyebb fejlődését képviseli. (Robert Sträuli Origenész a gyémánt című könyvének bevezetőjéből, 1987).
A De principiisben tehát Origenész egészen közvetlenül a karma és a reinkarnáció elvét képviseli. Ott mondja például:
Ha tudni akarjuk, hogy az emberi lélek miért engedelmeskedik egyszer a jónak, máskor a rossznak, akkor az okot egy olyan életben kell keresnünk, amely megelőzte a jelenlegi életet. Mindannyian életek sorozatán keresztül sietünk a tökéletesség felé. Mindig új és egyre jobb életeket kell élnünk, akár a földön, akár más világokban. Az Isten iránti odaadásunk, amely megtisztít minket minden rossztól, az újraszületésünk végét jelenti
.
Egy másik helyen pedig azt írja:
A gonoszhoz való vonzódás miatt bizonyos lelkek testet öltenek, először emberi testet. Majd miután emberi életük lejárt, irracionális vágyaik miatt állati testre váltanak, ahonnan a növények szintjére süllyednek. Ebből az állapotból ismét felemelkednek, ugyanazokon a szakaszokon keresztülhaladva, és visszatérnek a mennyei helyükre
.
Origenész szerint tehát az anyagi világon belüli minden élet végső célja az, hogy a lelkek számos inkarnáción keresztül megtisztítsák és megnemesítsék magukat, amíg végül mindannyian Jézus parancsainak engedelmeskedve, valamint az Isten iránti szeretetük és odaadásuk révén visszatérnek az örökkévaló isteni közösségbe:
Isten ugyanis a lelkeket nem csupán, mondjuk, e földi élet ötven vagy hatvan évére tekintettel irányítja, hanem a végtelen örökkévalóságra; mert a szellemi anyagot romolhatatlanná és önmagával rokonná tette, és az értelmes lélek nincs kizárva a gyógyulásból, mintha csak az itteni földi életre korlátozódna.....
Ezt [az Istenhez való visszatérést] azonban nem úgy kell elképzelni, mint egy hirtelen történést, hanem fokozatosan, lépésről lépésre, számtalan és végtelenül hosszú időszakok során, a fejlődés folyamata lassan, egytől egyig megragadva... ; egyesek előre sietnek és gyorsabban törekednek a magasságok felé, mások kis távolságban követik őket, és megint mások messze lemaradva; és így számtalan lépcsőfoka van a haladóknak, akik az ellenségeskedéstől az Istennel való megbékélésig jutnak, és a végén ott van az utolsó ellenség, akit halálnak neveznek, és aki szintén elpusztul, hogy többé ne legyen ellenség.
Ez utóbbi kijelentés az 1Kor 15,26-os bibliai szakaszra utal, amelyet Origenész a következőképpen magyaráz:
Az utolsó ellenség megsemmisülését azonban úgy kell érteni, hogy nem az Isten által teremtett szubsztanciája pusztul el, hanem az ellenséges akarata, amely nem Istentől, hanem önmagától származik. Így pusztul el, de nem azért, hogy a jövőben ne legyen, hanem azért, hogy a jövőben ne legyen ellenség és halál
.
Így összegezhetjük:
A reinkarnáció ismerete tehát Jézus környezetében ismert volt, így tanításaiban itt-ott feltételezhette azt.
Ez az egyik lehetséges magyarázat a három közül arra is, hogy miért nem maradt fenn olyan sok minden ebben a témában.
A másik magyarázat az, hogy ez a hagyomány nem állt az egyház érdekében, ezért a legtöbb tanúságtétel a Biblián kívül, az úgynevezett apokrifekben (= rejtett írások) maradt fenn.
Egy harmadik elképzelhető magyarázatra pedig Jeromos egyházatya mutat rá, akitől a következő mondat maradt fenn:
"A második eljövetelről szóló tanítást a legkorábbi idők óta keveseknek hirdették, mint egy átörökített hitet, amelyet nem hirdettek nyilvánosan".
(Jeromos, Epistula ad Demetriadem, idézi: K. O. Schmidt, Kehret wieder Menschenkinder, Bonn 1970, 42. o.),
,[/color]
Aminek szintén van értelme:
Egy közösség, amely egy békeország vagy egy "Isten országa" földi kitörését akarja segíteni, nem veszhet el reinkarnációs spekulációkban, sem a múltba, sem a jövőbe irányítva.
Minden lehetséges magyarázat kombinációja elképzelhető.
Üdvözletem
TamLin
Pages: 1
