Az örök világtörvény.

itt van egy erő, amit én örök világtörvénynek szeretnék nevezni.

Minden, ami létrejön, elmúlik. Világegyetemünk minden jelensége ennek a törvénynek van alávetve. A csillagok és bolygók világváltozásai ugyanúgy követik Brahma lélegzetének ezt a ciklusát, mint ahogy az egyes lények is ettől függenek. Minden lény abból a tiszta, egyetlen gondolatból keletkezik, amely világegyetemünket életre hívta. Az egyes lények megszületnek, előbbiekből keletkeznek, és azokban feloldódnak a megjelenéseket követve, amelyek azonban soha nem tudják megtörni a születés és az újjászületés körforgását minden létezőnek a világegyetemünkben. Minden, ami létrejön, el is múlik. Ez ugyanolyan mértékben vonatkozik a világegyetemünkön belüli megjelenésekre, mint magára a világegyetemre.

A keletkezés és elmúlás mechanizmusainak működésén túl él Isten végtelen, oszthatatlan és örök igazsága. Ez az igazság a "mi" igazságunk mögött érintetlen marad a saját kisugárzásaitól, amelyek a mi életciklusunkat alkotják. Az egész több, mint részeinek összege.

Ha megvilágosodott lényként akarjuk megérteni magunkat, akkor hasznos felismerni, hogy létezik egy magasabb igazság, mint a puszta lehetőségek, amelyek saját tökéletességünk elérésében rendelkezésünkre állnak. Átalakuló lények vagyunk, akik Isten kifejeződéseiként a tökéletességre törekszünk, és eggyé akarunk válni minden élet forrásával, még akkor is, ha ettől a forrástól el vagyunk vagy soha nem voltunk elválasztva.

Egy hernyó pillangóvá változik, egy petesejtből és egy spermasejtből emberi lény lesz, egy csillagnemzedék a következő nemzedék(ek)et hozza létre. Minden, ami létrejön, elmúlik. És szüntelenül változik. Világunk minden atomja egy korábbi időpontban a világegyetem egy másik helyén, más, sokféle létlehetőségben volt.

Brahma lélegzete jelzi világegyetemünk életciklusát. Minden jelenség más tényezők függvényében keletkezik, amelyek viszont így keletkeztek. A lánc tetszőlegesen folytatható, hiszen nincs eleje és nincs vége. Az egyik világegyetemből egy másik keletkezik, ahogyan az maga is egy másikból keletkezett.

Nagyon hasznos és értékes ennek a változásnak a tudatosítása. Mert ezen keresztül megtanulhatunk különbséget tenni egy folyamat feltételezett oka és a valódi ok, Isten között.

Amikor az emberek például hitük ősök kultuszában találják magukat, a jelenségeket az evilági világhoz kötik. Ugyanez igaz a keresőkre is, akik ok-okozati összefüggésekben látják magyarázatukat. Mindkettő a mi "síkunkon" belüli látszat - és nem a tényleges, "mögötti" Isten-valóság.

Hasznos lehet, ha meg akarjuk érteni ennek a világnak a törvényeit, hogy megtudjuk, hogyan "épülünk fel". Mindazonáltal ezzel a fajta kereséssel nem fogunk behatolni az élet tényleges forrásáig, hiszen azt a mi valóságunkon túl kell keresni. Bár érvényes az a szó, hogy minden megjelenést az isteni szellem hatja át, és ok-okozati úton alakul ki belőle, mindazonáltal a mi világegyetemünkön belüli minden megjelenés is az e világegyetemnek magának adott törvényeknek van alávetve. Nagyon is érdemes lehet ezeket a törvényeket akarni kifürkészni, ha az ember meg akarja tanulni jobban megérteni a "mögötte" rejlő igazságot. Mindazonáltal ez nem más, mint az a kísérlet, hogy egy tükörben lévő lényt akarunk megérinteni. A tükörben látható és megfigyelhető a kép - megérinteni azonban nem tudjuk.

Annyi világrendszer és univerzum van, mint homokszem a tengerben. A lény sokfélesége nem áll meg az immateriális megjelenéseknél sem; nem kizárólag anyagilag fejezi ki magát. A sötét világok és a fénylények sokfélék - több, mint amennyit az emberi elme felfogni képes. Isten fénye minden lehetséges és lehetetlen módon kifejezi magát, és ebből csak egy keveset tapasztalhatunk meg közvetlenül, mert szellemi lehetőségeink emberként korlátozottak. Mindazonáltal mindannyian képesek vagyunk arra, hogy önmagunkat és minden más megjelenést többdimenziósan érzékeljünk. Ha két tükröt egymásnak tartunk, és oldalról belenézünk, tükörképek végtelen sorát látjuk, amelyek egymásba vesznek. Felismerjük az igazság egy képét, amely egyre "elmosódottabb formában" engedi szemlélni az örökkévalóságot.

Keressük a fényt. Tapogassuk ki magunkat és a minket körülvevő "valóságot" minden érzékszervünkkel.