A legszebb szív

Egy nap egy fiatalember kiállt a város közepére és kijelentette, hogy neki van a legszebb szíve az egész völgyben. Nagy tömeg gyűlt össze, és mindannyian csodálták a szívét, mert az tökéletes volt. Nem volt rajta egy folt vagy hiba sem.

Igen, mindannyian egyetértettek vele, valóban ez volt a legszebb szív, amit valaha láttak. A fiatalember nagyon büszke volt, és egyre hangosabban hencegett a gyönyörű szívével. Hirtelen egy öregember jelent meg a tömeg előtt, és azt mondta: "Nos, a te szíved közel sem olyan szép, mint az enyém.

A tömeg és a fiatalember megnézték az öregember szívét. Erősen dobogott, de tele volt hegekkel, voltak olyan helyek, ahol darabokat távolítottak el és mással helyettesítették. De azok nem illeszkedtek rendesen, és volt néhány kirojtosodott sarka is. Pontosabban néhány helyen mély barázdák voltak, ahol egész darabok hiányoztak.

Az emberek bámultak rá: Hogyan állíthatja, hogy a szíve szebb, gondolták. A fiatalember ránézett az öregember szívére, látta annak állapotát, és nevetett: Azt mondta, a te szívedet az enyémhez hasonlítja. Az enyém tökéletes, a tiéd pedig sebhelyekkel és könnyekkel teli.

Igen, mondta az öregember, a tiéd tökéletesnek látszik, de én soha nem cserélnék veled. Minden egyes sebhely egy-egy embert jelképez, akinek odaadtam a szerelmemet. Kitépek egy darabot a szívemből, és átadom nekik, és gyakran ők is adnak nekem egy darabot a szívükből, ami belefér az én szívemben lévő üres helyre. De mivel a darabok nem pontosak, van néhány érdes széle, amit nagy becsben tartok, mert emlékeztetnek a közös szeretetünkre. Néha én is adtam már egy darabot a szívemből anélkül, hogy a másik személy visszaadta volna a szívének egy darabját. Ezek az üres barázdák. Szeretetet adni néha kockázatot jelent. Még ha ezek a barázdák fájdalmasak is, nyitva maradnak, és ezek is emlékeztetnek az irántuk érzett szeretetemre. És remélem, hogy egy nap visszatérnek, hogy kitöltsék az űrt. Felfogtad már, hogy mi az igazi szépség?

A fiatalember némán állt, könnyek csordultak végig az arcán. Odalépett az öregemberhez, megragadta a tökéletes, fiatal és gyönyörű szívet, és kitépett belőle egy darabot. Remegő kézzel az öregembernek nyújtotta. Az öreg elfogadta az ajánlatot, a szívébe helyezte.

Ezután kivette régi, sebhelyes szívének egy darabját, és megtöltötte vele a fiatalember szívének sebét. Nem illeszkedett tökéletesen, mert volt néhány kopott széle. A fiatalember nézte a szívét, amely már nem volt tökéletes, de szebb volt, mint valaha, ahogy érezte, hogy az öregember szeretete a szívébe áramlik. Megölelték egymást, és egymás mellett elsétáltak.